29.rész Sorsdöntő mondatok*

Sziasztok! <3
Na itt az ÚJ RÉSZ,a szünet miatt gyakrabban hoztam most!:) Remélem örültök neki :))
Háát ebben a részben nem tudom mire vártatok,de ez lett,remélem tetszik!

A következő rész: 6-8 komment és 80 megtekintés után jön! <3
Jó olvasást!

- - - - - - - - - - - - - - - - - - - -  * * *  - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - 

-Micsoda?-döbbentem le.
-Igen hölgyem,jól hallotta.
-És ez biztos,hogy megvakulhatok?-Liam köpni nyelni nem tudott.
-Nem biztos, 50-50%,felírok magának egy beutalót a szemészetre,2 utcával arrébb találják,ezen
a héten bármelyik nap mehetnek még.
De minél hamarabb mennek annál jobb!
-És ott mit kel tudni,mi lesz?-érdeklődtem.
-Kap az úr egy remélhetőleg csak részleges szemüveget és akkor 1 hét múlva várjuk vissza ide
önöket.-mondta és a szobában bent lévő asszisztense megírta nekünk a beutalót.
-Köszönjük szépen,akkor egy hét múlva jövünk.-adtam fel Liamre a pulcsiját,megfogtam a kezét és elindultunk az ajtó felé.
-Viszlát.
-Viszlát.-köszöntünk el.

-Jól vagy?-érdeklődtem miközben a szemészet felé sétáltunk.
-Jól vagyok-e?
Komolyan?
Babbie,megfogok vakulni!!
-Nem fogsz,érted,nem fogsz!
Ne ess kétségbe és bízz magadban egy kicsivel  jobban,melette vagyok és nem lesz semmi gond sem.
-Félek,nagyon félek.

Most láttam mennyire megrázta a dolog és,hogy mennyire fél,sosem volt ilyen lehangolt,ennyire szomorú és kétségbeesett.
Mellette vagyok és ha mégis megvakulna...
Nem! Én hiszek Liambe!
Erős, leküzdi és túllép rajta.
-Liam?!
-Igen?-kérdezte halkan és közbe szomorúan végig az utat fürkészte.
-Várj-tartottam elé a kezemet amitől ő megállt mellettem-szeretlek!-öleltem át.
-Félek kicsim.-súgta a fülembe.
-Nem kell. Higgy magadban és hidd el,hogy együtt túllépünk ezen.
Meg fogsz gyógyulni és nem lesz komolyabb a "betegség".
-Köszönöm,hogy itt vagy nekem.
Nem is tudod mennyit jelent ez és mennyire fontos.
-Mindig meletted leszek.-csókoltam meg.
Csak álltunk ott a főúton a járda közepén,csókolózva aztán meg csak úgy egymást ölelgettük és csöndben gondolkoztunk a történeteken.
Nem tudtam mit tegyek vagy mit mondjak neki,hogy biztassam,hogy ne féljen.
Őszintén ha magamba nézek én is rémült vagyok,nem tudom mit tegyünk... Nem tudom!
Csak próbálom nem mutatni ezt Liamnek,nem akarom,hogy még feszültebb legyen miattam.
Hogy mondjuk el ezt a többieknek? Mi lesz a férfivel aki megütötte őt? Még a nevét sem tudjuk,hogy hogyan pereljük be vagy bármi más amit a bíróságra vihetnénk.. Nincs semmi a kezünkbe!

*Szemészeten*

-Elég lesz egy feles lencse,mert a szeme a mostani állapotában gyógyulóképes.
De,hogy ne nézzen ki furcsán ezért a szemüveg másik keretébe is rakunk lencsét,de az csak egy sima üveg lencse lesz,nem dioptriás.
Így lehet egy kicsit nehéz lesz megszoknia a szemének és az elején furcsa is lesz,de hozzá lehet szokni.
-És akkor ezt a szemüveget 24 órában hordanom kell mindenhez?
-Igen,jót tenne.
És ezt a cseppet amit felírok váltsák ki a patikában,ehhez nem kell orvosi recept,elég az optikánktól egy pecsét és ebből egy nap 2x kell csepegtetni,de szerintem ezt majd elmondja a kiszolgáló hölgy a patikában.
-Köszönjük.-mondta Liam.
-És ide is vissza kell jönnünk?
Mert az orvoshoz 1 hét múlva vissza kell látogatnunk.-kérdeztem.
-Ha a doktor úr negatív dolgot mond vagy visszaküldni ide önöket akkor feltétlenül,de ha nem mond semmit akkor nem. De én azt javaslom,hogy 1 hét múlva ha vissza mennek érdeklődjenek,hogy ide a szemészetre vissza kell-e jönniük.
-Értem.
És azt szeretném megkérdezni,hogy van rá esély..hogy...hogy..egyáltalán..-csuklott el a hangom,de próbáltam erős maradni Liam miatt, megköszörültem a torkom és folytattam a mondandómat-meggyógyuljon a szeme? Hogy ne vakuljon meg egyáltalán?
-Hölgyem,esély mindig van,de ezzel a diagnózissal,hogy őszinte legyek magukkal 5 emberből 1 nem vakul meg örökre...-ekkor rögtön Liamre néztem,láttam egy könnycsepp csordult ki a szeméből.